Levezetés egy Dobogókő

Annyira motiváltam a családom a múlt heti sikeremmel, hogy Tündi kitalálta menjünk fel Dobogókőre. Lányom és barátja Barna is csatlakozott hozzánk, barátaink Szandra valamint Gyula is velünk tartottak. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk ( egy fél óra esővel megúsztuk ). A Rám-Szakadék eléggé nyálkás, csúszós volt, de így is egy nagyon szép élmény. A tetőn egy jó bográcsgulyás, majd egy másik úton vissza Dömösre. Nagyon jól esett a 100 után.

Megcsináltam

Tudtam, hogy nagy kihívás, de nem hittem volna, hogy ennyire kemény a 100 km.  Nagyon boldog vagyok, hogy kitűztem, felkészültem és megcsináltam. Andrásssal nagyon húztuk egymást és végül jóval szintidőn belül sikerült.

Rengeteg tanulsággal szolgált ez a 24 óra és találtam egy csomó párhuzamot az üzleti élettel kapcsolatban. Bármit is csinálsz az életedben egy teljesítménytúrán vagy és az emberek folyamatosan figyelik, hogy végig csinálod-e, vagy feladod. Elmenekülsz-e a kihívások elöl, vagy felveszed a kesztyűt?! Így van ez a magánéletedtől indulva a munkahelyeden át a céljaidig bezárva. Vannak, akik meg sem próbálják, mert úgysem sikerülne. Velük nehéz bármit is kezdeni. Őket csak a Te teljesítményed sarkalhatja bármiféle döntésre, de ha Te is elakadsz, akkor mindkettőtöknek vége. Láttam most azt is, hogy milyen lavinát indíthat el az, ha valamit sikeresen végigcsinálsz és hogyan ösztönzöl vele másokat is.

Minden egyes kilométernek megvoltak a maga kis döntései és minden lépésben benne volt az energia és eggyel közelebb kerültél a célhoz. Kellett dönteni, hogy kikkel haladsz, merre lépsz, merről kerülsz egy kidölt fát és meddig pihensz, ha egyáltalán engedélyezhettél magadnak. Mikor és mennyit eszel, iszol és min gondolkodsz. Átveszi-e az irányítást a fejedben a fájdalom, vagy kitart a célod mellett?! Ezek miatt gratulálok MINDEN résztvevőnek és indulónak és különösen azoknak akik végigcsinálták.

45 km-es teszt túra a Balaton-Felvidéken

Pár DXN-es barátunkkal együtt ismét csináltunk egy teszt túrát a Kinizsi 100-ra. Szerintem csak egy 100 km-rel lehetne igazán megtudni, hogy milyen is egy 100-as. :) Biztos ami biztos azért tettünk bele egy kb.1800 m szintkülönbséget is. Gyönyörű helyeken jártunk és nagyon élvezetes volt. Egyedül én voltam nordic-walking bottal, de szerintem lényegesen könnyebb így. A lányok előtt is le a kalappal, mert Ők először voltak egy ilyen hosszabb gyalogláson és nagyon derekasan helytálltak. Azért néha emlegettek is menet közben … Végül is időben “enyhén” elfáradva értünk haza, bár az azt követő napokon volt “nyoma” a túrának.

Ábrahámhegyről indulva megjártuk Badacsony hegyet, Szent-György hegyet, majd Káptalantóti és Salföldön keresztül értünk vissza. Az egyik legszebb útvonal az országban.

30 km a Balaton-Felvidéken

Az Online-Szeminárium után jól esett ez a kis túra. Összességében 4,7 km/órát sikerült tartanom, pedig a Theodóra-Tanösvényen folyamatosan végigolvastam Földünk történetét és a Balaton kialakulását. Érdekes volt az a szakasz, ahol egy lépéssel 2 millió évet haladtam előre. :) Olyan gyönyörű helyekre keveredtem, amiket idáig észre sem vettem, pedig többször bicikliztünk már el mellette.

Ma ismét egy túra

Ma kimentem a Fertő-tóra gyalog. Ez 14 km a házunktól. Könnyebbnek tünt, mint tegnap és az időt is jól tartottam. 2 óra 20 perc alatt megvolt. Viszont tudni, hogy 86 km még hátralesz… Sebaj van még másfél hónapunk a felkészülésre.

Készülök a Kinizsi 100-ra

Szponzorom ötletétől vezérelve elhatároztam, hogy Vele tartok a Kinizsi 100 elnevezésű teljesítmény túrára, amely 100 km megtételét jelenti 24 óra alatt. Nagyon keménynek ígérkezik és ma kiváncsi voltam, hogy mit jelent ez időben és óránként megtett kilométerben. Hát nem gondoltam volna, hogy Húsvétkor szakadó hóesésben , 15 centis hóban küzdök meg az elemekkel, de 2 óra alatt komolyabb szintkülönbségekkel sikerült 12 km-t megtenni. Ezzel akár jó is lehetek majd májusban, de belekalkulálva a fáradtságot és a pihenőket is nagyon kegyetlen próbának nézünk elébe. Azért arra majd figyelek, hogy Ganodermával, Cordycepssel és Spirulinával azért felturbózom majd magam. Ma is élveztem nagyon, mert csodás volt az erdő. John Maxwellt hallgattam és gyönyörködtem a “tavaszi” tájban. Pár piros ruhás nyuszi követett csak… :)