Tudtam, hogy nagy kihívás, de nem hittem volna, hogy ennyire kemény a 100 km.  Nagyon boldog vagyok, hogy kitűztem, felkészültem és megcsináltam. Andrásssal nagyon húztuk egymást és végül jóval szintidőn belül sikerült.

Rengeteg tanulsággal szolgált ez a 24 óra és találtam egy csomó párhuzamot az üzleti élettel kapcsolatban. Bármit is csinálsz az életedben egy teljesítménytúrán vagy és az emberek folyamatosan figyelik, hogy végig csinálod-e, vagy feladod. Elmenekülsz-e a kihívások elöl, vagy felveszed a kesztyűt?! Így van ez a magánéletedtől indulva a munkahelyeden át a céljaidig bezárva. Vannak, akik meg sem próbálják, mert úgysem sikerülne. Velük nehéz bármit is kezdeni. Őket csak a Te teljesítményed sarkalhatja bármiféle döntésre, de ha Te is elakadsz, akkor mindkettőtöknek vége. Láttam most azt is, hogy milyen lavinát indíthat el az, ha valamit sikeresen végigcsinálsz és hogyan ösztönzöl vele másokat is.

Minden egyes kilométernek megvoltak a maga kis döntései és minden lépésben benne volt az energia és eggyel közelebb kerültél a célhoz. Kellett dönteni, hogy kikkel haladsz, merre lépsz, merről kerülsz egy kidölt fát és meddig pihensz, ha egyáltalán engedélyezhettél magadnak. Mikor és mennyit eszel, iszol és min gondolkodsz. Átveszi-e az irányítást a fejedben a fájdalom, vagy kitart a célod mellett?! Ezek miatt gratulálok MINDEN résztvevőnek és indulónak és különösen azoknak akik végigcsinálták.